fény az alagútban

Megint hétfő és megint táppénz-ezúttal jogosan. Persze ez nem vigasz a főnökömnek, aki úgy nézett rám, mikor bementem ma szólni neki, hogy beteg vagyok "ismét", mint pap a bitófára menőre. Na mindegy, mostanában nem kell hiányoznom, az biztos. Ezt a hetet viszont itthon töltöm, gyógyulgatok, elkapott a kórság rendesen, meg végre lesz időm nekiállni építeni a jövőt, hehehe. Az történt ugyanis, hogy vasárnap este betévedtem a plázába, ajándékot venni, elvégre bálint-nap van, vagy mi ... ööö ... volt, így helyes, igen. Na, lényeg, hogy ajándék nem lett, mert elfelejtettem, hogy vasárnap csak hétig vannak nyitva az üzletek, kivéve a könyvesboltot, ahová jól be is mentem, nézelődtem, csorgott a nyálam, gondolatban ismét elköltöttem sok-sok ezer forintot, gyakorlatban meg egyet se, ám! egy polcról mi fixíroz engem nagyon eltökélten? Egy szép vastag könyv, Photoshop CS címmel, aránylag korrekt árral (6k). Ott figyelt a többi könyv között az én jövőm. Igazából annyira mókás a dolog, hogy szégyellem még leírni is, de fura belegondolni, hogy több, mint egy éve van gépem, de valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy megtanuljak dolgokat. Mindig tanfolyamokra gondoltam, meg hogy hogyan is tudnám azokat belezsúfolni az időmbe, aztán jött a fat.man és vett egy könyvet, ami a HTML alapjait tárgyalja. És akkor nekem szép halkan, hogy senkit ne zavarjon, koppant egyet az állam, és egy retardált hang a fejemben olyanokat mondott, hogy " jééé", "úúúúú", "óóó".
Hát igen. Néha a legnyílvánvalóbb dolgok kerülik el a figyelmünket a leginkább. Tököst?
Na, amikor ennek a postnak nekiálltam, még a vásárlás előtt voltam. Most már megvan a könyv, jaj de jó, olyan naaaagy és vastaaaag,(fúúúj) :D tisztára oda vagyok, meg vissza, meg a Gabival is elmentem dokihoz, ahol 17.30-ig a "kedves" doktor úr negyed óránként meg tudott vizsgálni kemény egy darab versenyzőt, ahogy ő mondta, aztán 17.30 után elkezdte kiszórni a népet, a Gabi szerintem 3 percig sem volt bent. Persze az ajtón áthallatszott a hihihi, meg a hahaha, csupa puszipajtás. Szemét trógernek ezek után van pofája olyat mondani, hogy - idézem-
" türelem, gyerekek, csináljuk, ahogy tudjuk, dolgozunk, mint az állat".
Na, én itt fogadtam meg, hogy ezt a gecit kicsinálom, holnap azzal kezdem a napom, hogy felnyomom valamelyik hivatalban, mittomén, kinél kell panaszt tenni, de kiderítem. EZ az ember megérdemli, hogy megkapjon minden rosszat, amit csak okozhatok neki. NAGYON PIPA VAGYOK. Nem vagyok biztos benne, hogy a rendelőjét nem firkálom össze és nem kap 1-2 matricát a rendelő üvegajtajára kedves szövegekkel.
Na, most mára ennyi, biztos sokmindent kifelejtettem, majd azt máskor.