Délelőtt 11 óra. Egy dombon állok, körülöttem sírok. Hideg van - annyira nem, hogy reszkessek, de épp elég ahhoz, hogy a heréim elkezdjék fájdalmas útjukat vissza, a hasüregbe - országomat egy tundrabugyiért. Az öreg egy fehér urnában van - érdekes, én valamiért mindig feketének gondoltam -, mindenki más gyászba öltözve. Muris, hogy az én családom a legtarkább - apun vajszínű kabát van, keresztapun szürke, rajtam farmer ... az öreg "új családja" meg, vagyis Aranka néni és gyermekei, meg azok gyemekei ellenben teljesen feketében. Jelen vannak még nemtudomhogyijják néni, meg nemtudomkiez, szintén nő, 45 körüli, rokonok ők is - jobb is, hogy nem ismerem őket. A pap ( atya, lelkész, barát, szerzetes, mittomén, mi van az evangélikusoknál ) rövid, tömör beszédet mond, csak kétszer tör rám a köphetnék, de inkább lenyelem, próbálok megbocsátó lenni, majd az Úr kiválogatja az övéit. Ami picit elgondolkodtatott, hogy a pap beszédében azokat megemlítette név szerint, anyuékat nem - jó, tudom én, hogy ők intézték a temetést, de azért kellett volna, nem? Na meg az " őszinte részvétem"-ek elmaradása, ami nem is baj, meg tudják ők jól, hogy milyen volt a viszony - vagyis hogy nem volt semmiféle viszony, de illett volna, nem? Lehet, még kicsi vagyok, hogy ezeket a dolgokat felérjem ésszel?
Azért a " hozzád kiáltok a mélyből, ó, uram" mondat megborzongatott, tudom, túl sok horrort nézek meg olvasok, és amikor az urna a sírba ereszkedett, meglendült a szél - mindegy, mennyire hiszel, vagy nem hiszel a természetfelettiben, az ilyesmi oda tud tenni egy-két érdekes gondolatot az agyba. Talán többet kéne temetésekre járnom? :)
Ja, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a tisztelt közönség figyelmét egy igen izgalmas témát boncolgató filmre, címe Fehér Zaj , ( kiváncsi vagyok, drága jó magyaroknak mit sikerül kihozni a fordításból :D ) én mindenesetre elmerengtem egy házi kísérlet lehetséges következményein - ha döntésre jutottam, szólok.
Hazafelé Akác presszó, unikum - egyet vettem, egyet nyertem, flipperez-tem ( hmm, most esik csak le, hogy a Twighlight Zone volt az :), jó volt. Részemről ennyi.
Az ellopott táska ügyében fejlemények vannak, de erről most még nem
mondok semmit, az ember sose lehet elég óvatos, hátha a tolvaj most is
figyel... Majd egyszer, talán, visszatérek a témára.
Hasznos dolgot nem műveltem, betettem 1-2 linket, lehet szórakozni jól,
aki akar, egy pillantást szerintem megérnek. Ennyi lett volna mára,
hölgyeim és uraim, gondolom, holnap ismét itt.
szerda, február 02, 2005
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése