
családi kirándulás. ez az az esemény, amitől mindig kirázott a hideg. persze lázadó kamaszként maga volt a pokol, ha valahová elmentünk együtt, ma már, furcsa volt rádöbbenni, még élveztem is. felnőttem. ez bizonyíték, nem ígéret.
az utazásban a jó öreg skoda 120L volt segítségünkre és bírta, igen! a sofőr, jó atyám, szintén, én viszont végigparáztam az utat, hiába, na, túl sok balesetet látni a TV-ben. A legjobb napot választottuk ki egyébként az utazáshoz, hiszen csak kora délutánig volt elviselhetetlen hőség, akkor itthon már zuhogott, aztán ott is elfelhősödött az ég, de esőnek nyoma sem volt, csak a fülledt meleg és a magyarság mindenfelé, amerre csak néz az ember.
maga a hely pedig... nos, nem sok jóra számítottam, szerencsére, így volt lehetőségem kellemesen csalódni. aki még nem járt ott, az egy hatalmas parkot képzeljen el, ahol kellemesen el lehet tölteni egy egész napot. a körkép lenyűgöző, és szellemeskedtem ugyan, hogy azért túlzás egy nyomorult festmény miatt ennyit utazni, de be kell vallanom, nagy hatással volt rám. külön érdekesség, ... ezt el kell mondanom, annyira tetszett, szóval ... a festmény alját nem látni, mert 3D-ben folytatódik, de annyira profi módon, hogy bizonyos helyeken képtelenség észrevenni, hol ér véget maga a kép, és hol kezdődik a toldás. nagyon profi munka. tessék elmenni, megnézni, tényleg megéri.
a kép épületében van még panoptikum a századelő kis-, és nagyvárosok utcahangulatával, szintén jópofa dolog, meg kint, a parkban pavilonok, vagy minek nevezzem, az egyiknek az aljában, lent, a föld alatt ajándékbolt, na, mi szólt? István, a király. elgondolkodtam ott egy picit, hogy vajon az eladó immunis már rá és nem is hallja, vagy a magyarok isten itt lohol a nyomomban? meg pavilon-rendszerek mindenféle kiállítással, egyikben egy mammut-fenyő szeletkéjével, rajta népünk néhány nevezetes évszáma. hát, egy darabig elég lenne a kandallómba. a másik aljában igazi bánya-részlet. valódi ajándék volt a pincehidegbe lemenni a 35 fokból.
láttunk igazi falusi iskolát, hangulatos, akárcsak az az utca, melyben minden ház más és más tájegységünk hagyományai szerint van megépítve, berendezve.
és gyakorlatilag mind egyforma. félelmetes.
ó. sokkal hosszabb bejegyzésre számítottam, de én azt tanácsolom mindenkinek, hogy inkább nézze meg. nem vagyok oda túlságosan az ilyesmi dolgokért..(tudom), de sajnálnám, ha nem jutottam volna el oda. tényleg.
hazafelé ismét tapasztaltam azt a furcsa anomáliát, miszerint a visszaút sokkal rövidebb, mint az oda.
azóta esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése