lenyűg.ö(n)-ző

"olyan felesleges vagyok, mint a 12%-os narancslén a „Fogyasztás előtt felrázandó” felirat" (illik megemlíteni, hogy honnan vettem az idézetet, ha egy blogról van szó? ha igen, akkor innen.
...
Tegnap este a dunatévén volt látható a haragban a világgal, főszerepben james dean, befolyásolva voltam, úgy néztem, mert annyit hallottam már róla, de soha, semmit nem láttam tőle, csak képeket, az meg színész esetében nem túl informatív. nos, a "lássuk azt az úgynevezett legendát"-érzés kábé addig tartott, míg meg nem pillantottam emberünket, aztán csak néztem és keresetem, hogy mi a rosseb az, amitől ez srác, akit már túlétem öt évvel, ennyire jó. nem egy tarantino-rendezés, ez tény, hiszen akkoriban még tarantino szülei is csak az elsődleges nemi jegyeik drasztikus változásaival voltak elfoglalva, de úgy átjön a pillantásain, testtartásán korának (és generációjának) minden jellemzője, hogy megvilágosodtam azonnal, szégyenpír öntötte el arcom, ki vagyok én, hogy mertem egy pillanatra is arra gondolni: leleplezem, antikolom őt a vérbe. erre ő tette ezt velem.
...
nem szeretnék még nagyobbat csalódni, az olyan kiábrándító lenne. csak egy kicsit is javul a dolog és előtör máris az állat, oda minden tartás (vagy csak álarc talán? póz? érzem én: naív vagyok valahol mélyen, bent még mindig, csak a felszín kérgesedett, a korral jár), oda a bizalom?. jaj, minden oda van.
vagy maga a személy nem is változik, csak a körülmények változásával esetleg módosulnak az elvárásaink, ehhez a helyzethez ez a magatartás már nem való, nahát, micsoda alak? hümmm...