főleg az orvosi rendelőkben, állami hivatalokban, meg a béla úti köztemető ravatalozójában érhető tetten. pici, fehér foltok ezek, amit még nem kebelezett be az új világ. a sorstalanságról beszélgettem minap anyámmal, a végéről tette azt a megjegyzést, hogy nem igazán érti. aztán elgondolkodott és mégis értette. [SPOILER] mikor az a szó hangzik el, hogy honvágy. egyfajta honvágy.
múlt héten legyűrt a takonykór, akkor voltam dokinál, gyalog. oda-vissza, mint mikor általános suliba jártam. ott vannak egymással szemben, az út két oldalán. jöttek az emlékek, egymás után, és eszembe jutott az a nem is tudom, hol hallott mondat, hogy itthon azért annyira szar a kedve mindenkinek, mert túl gyorsan változott meg körülöttünk a világ. és valóban. akkoriban eléggé klausztrofób érzés volt itthon élni, a nyugat csak egy mesebeli világ volt, ami donald-rágó és ungarishe pepsi formájában szivárgott csak be hozzánk, de talán éppen emiatt... mert nem volt bőség, és ami eljutott ide, azt jobban megbecsültük... vagy lehet, hogy más okok miatt, de érzek egyfajta honvágyat. biztos vagyok benne, hogy a törés mindannyiunkban ott van, és nem akarok semmiféle általános következtetést levonni, hogy mit is jelent mindez... nem jelent semmit. csak ... néha olyan rossz. égbekiáltóan mazo egy hozzáállás ez, tudom jól, de mégis.
2 megjegyzés:
azt hiszem nem vagy egyedul. viszont ha jobban belegondolok, ha vissza lehetne csinalni, akkor meg mennyi minden hianyozna abbol ami most van? ellenben az emberek akkori hozzaallasa a dolgokhoz kicsit egeszsegesebbnek tunt nekem, bar lehet csak azert, mert abban nottem fel. nem tudom.
visszacsinálni nem lehet, nem is akarnám, épp a megismert bőség miatt. lásd good bye lenin, ehhe. csak valahol meg kell osztani az ilyesmit, hogy ne érezzem magam annyira egyedül ezzel a nyomorral. a legeslegjobban a medvecukor hiányzik, a csomagolásával együtt. -sóhaj-
Megjegyzés küldése