érzelmek

posta. megtartom a 1.5 - 2m távolságot az ablaknál álló nőtől, hirtelen bejön a képbe egy nálam is magasabb férfi, kicsit nézelődik, aztán beáll elém.
- elnézést-mondom neki, tapodtat sem mozdulván, csak úgy balról behajolva látóterébe- én is ide várok.
- akkor miért nem áll közelebb?
- esetleg másszak a hátára?
- esetleg állj(!) a oda a falhoz és akkor esetleg tudni fogom, hogy ide vársz.
aztán félreállt. nem voltam hajlandó szólni, hogy esetleg meg kéne tanulni sorban állni, kicsit európai módon viselkedni, ha már egyszer megérkeztünk, ilyesmi, csak végigmértem jól, mikor az ablakhoz léptem. roppantmód felbosszantott.
...
kétpofára zabálom a kókuszgolyót.
- jó neked, ehetsz, amennyit akarsz, nem hízol tőle-mondja gyula munkatárs. -pedig én is szeretek enni...
és ezt az utóbbi mondatot úgy mondta, hogy belesajdult a szívem és mélységesen elszomorodtam, és még most is hallom... :(
(mindenféle viccet és cinizmusomat mellőzvén ezúttal) :( :( :(