-ti, ugye, porcelánból vagytok?-kérdeztem a két idegesen ide-oda járkáló, zaklatott tekintetű, baba-arcú csajt, miközben elmentünk mellettük, aztán kiértünk az udvarból és meghallottuk, hogy mi a baj, a harmadikról jött, a szemközti épületből, primitív riff, koszos és hatásos, lúzerkoma-like alak nyomta széles terpeszbe, schizo, az ő lakása volt, meg nem is tudom, mit csinált közben, aztán felébredtem.
aznap reggel, rögtön melókezdéskor jött a jó meg a rossz hír, egy és ugyanaz. csökken a megrendelés, kifutóban a termék, kevesebb meló, nincs túlóra, talán két műszak egyszer, még ez is megtörténhet, és, ugye, kevesebb pénz.
kicsit elegem van már a dolgok állásából, beszéltem már erről, szóval kb. azzal a módszerrel, mint ahogy az érettségit is elkezdtem, vagyis annyira hirtelen, hogy nem volt időm semmire, csak úgy megtörtént, túl gyorsan, mondhatni, rajtaütésszerűen elhatároztam, hogy ez leszek, szombaton megyek beiratkozni, kész, a biorobotság napjai meg vannak számlálva, max. 730 körül van még neki, aztán hajrá, korporéjtszlév-fíling.
aznap este volt még olyan, hogy echanatnál maradt a pulcsim, visszamente érte, lefelé meg megált a lift az ötödik és a negyedik közt. gabinak telefonáltam egy idő után, kint várt a ház előtt, ő szólt a házmester-asszonynak, mindeközben elgondolkodtam, hogy ha úgy kell innen kimásznom, milyen ciki lesz, ha leszakítja a lift a kezem, vagy a lábam, esetleg kettévág, aztán megérkezett a magdi néni, kinyitotta az ajtót és nekem ki kellett másznom. egy pillanatra megdermedtem, megbántam hamar, hogy olyan sok hülye filmet nézek, aztán rámozdultam a dologra.
mint látható, még élek.
...
ha díjakat osztogatnék, akkor az ehavi űberszar kategóriában az RTLklub és a Lost szinkronja nyerne, kitűnő példája, hogy hogyan lehet bármit elbaszni, ha elég igénytelenül nyúlnak hozzá, ha valaki még nem látta, akkor inkább vetesse magát előjegyzésbe nálam, odaadom, csak már most is kőccsönbe van, ezügyben majd szeretnék brainoiz kartárssal tárgyalni, az első évad maradék akárhány részét illetően, de ezt ne nézze senki, most elmegyek hányni.
csütörtök, szeptember 01, 2005
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése