adjunk a melónak...

...vagyis batman begins, nekem ez jött le a címből, imádom az angolt, olyan kis körmönfont mellékízt lehet belehallani, főleg ha csak félig ugatod, de mi az apropója e váratlan hiperaktivitásomnak, hogy egy nap két post is kijön, pedig, meg kell hagyni, hanyagoltam én is rendesen a dolgokat mostanság, ahogy whoisnot kolléga megjegyezte, nem mellékesen nekem már kezdett olyan érzésem lenni, hogy mindenki rajtam kívül összebeszélt jól és titokban új blogot indítottak, ott élik netes életüket, én meg csak nézem bambán a feeds menüpontot, semmi új, mindenki alszik, kivéve a feketeköpönyeges igazságosztót, aki végre magához tért, kijött DVDn, meg is néztem jól. nos, sosem szerettem ezt az alakot, még szuperképessége sincs, szoktam volt mondogatni, a filmek meg gyenge kezdés után oly erős visszaesést mutattak a színvonalban, hogy sosem tudtam megfejteni, mi a fenét esznek ezen az emberek, de ennek vége, remélem, örökre, mert amit most láttam, az hú, meg ha, meg aztakurva, de tényleg. alfred olyan, amilyennek egy alfrédnak lennie kell, Michael Cain, bár legeelneszenvesebb színész számomra, valami olyan alakítást hoz, le a kalappal, a kütyük is jól meg vannak indokolva, hogy honnan, hogyan és miért, meg az öszes többi dolog, ahol régebben kilógott a lóláb, most végre helyükre kerültek a dolgok, e film a képregényadaptációk egyik gyöngyszeme, nehezen tudnám bepréselni a top3ba, az ötös listán mindenképp helye van, tessék megnézni.