nem vagyok annyira jó, mint amilyennek látom magam és nem vagyok annyira rossz sem, mint amilyennek az látszik.
a szombat elég szerencsétlenül jött össze - ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet miénk a töviskorona meg a harminc ezüst is egyszerre, ez van, bocsánat. mármint komolyan.
legközelebb ...nem kéne, hogy legyen... igyekszem jobban szétválasztani.
péntek, november 25, 2005
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
ezt értenem kellene? mármint szombaton én is jártam felétek...
schizo, persze, hogy mi vagyunk a szarok, de az miért van, hogy mással kapcsolatban nem tör elő belőlünk ily mértékben az állat? most említhatném bármelyik barátot/havert/ismerőst, velük miért nem bánunk így?
brain: persze. a nyilvánvalóbb történésekre is értettem ezt (ööö, vajon kívülről mi lehetett a nyilvánvalóbb? én most a vérszívásra gondolok), meg az állapotunkra. sajnos későn tudódott meg, hogy jövöl, ha ez korábban napvilágot lát, akkor én biztos elhalasztom azt a bizonyos állapotom, amiben a többiekkel együtt leledztem. lehet, hogy kívülről nem volt annyira gáz, mint én azt képzelem, de már egyre kevésbbé jön be, ha ilyen állapotban látnak. megöregedtem, wazeg, öreg vagyok már bohócnak. asszem, tényleg ráállok a szigetes szállóigére: csak ittam meg szívtam. jobb lesz ez így mindenkinek.
ööö... az ilyesmit nevezik coming out-nak?
ez egy fél coming out... :)
más: erre tippeltem, és mivel nem én voltam a szenvedő alany, részemről no offense, de annyit tanácsolnék, hogy az illető felé egy bocsánatkérést esetleg? vagy menjünk át magánlevelezésbe?
Megjegyzés küldése