mikulás a kereszten

a mancs karácsonyi duplaszmában írt ezen címen Mérő László egy glosszát, asszem, így hívják azt a formátumot, de nem is jó a cím, hadd okoskodjak már, mert a télapó van az eredetiben, csak épp a télap a gnyed morózból jött nekünk, a "ruszkiktól", miklós lenne az ő neve eredetileg, és amiért őrőla értekezem itt, az az, hogy semmivwel nem vagyunk kisebb szerepzvarban a japánoknál, akiknél a címben előforduló logikai bukfenc állítólag jelen van, mi is már csak a mázat látjuk, vásárlás-kényszer, ide akarok kilyukadni, venni kell, hát nem, van aki kézzel készített ajándékot fog kapni, több szeretet tud szorulni x mennyiségű szelméjd dologba, mint akármennyire drága, boltban megvásárolható kütyübe, kár, hogy későn kapcsoltam, mikor már valakinek pénzé' szereztem be. további jó oldala a kézműveskedésnek, hogy viszonylag kis összegből rengeteg embernek lehet ajándékot készíteni, nincs az, hogy csak a legszűkebb kör kap valamit, mer' nem futja többre, mer' kellemetlen, ha nagyságrendekkel kisebb izét kap valaki, mint én tőle, meg jaj, én nem is vettem neked semmit, meg a többi, rendszeresen visszatérő karácsonyi dilemma. szeretet, wazzeg, nem pénz kérdése. mindezt csak azért, mert kiakadtam, hogy mindenkinél, tényleg mindenkinél hasonló problémákat tapasztalok, hát én nem.
ennyi lett volna a karácsonyi dohogás, ezúton kívánok mindenkinek, az iwiweseknek másodszor is boldog karácsonyi ünnepeket, minimális gyomorrontást, meg kippukkadok-érzést...vagy minél többet? hm. nem is tudom, melyik lenne a helyénvalóbb?. meg minden jót. satöbbi.