hurrá, nyaralunk

sziget hétfőjéről kedden értem haza, hajnalban, útközben echnat ünnepélyesen letépte kezéről a hetijegyet, vissza ne tudjon menni, nem ment, én meg haza, némi szöszölés az üres lakásban, egyedül, gép előtt, aztán folytattam utam tovább, délre, a nagy magyar tengerhez, ahol már várt a csípős paprikás krumpli, családom háromnegyede, meg gabi.
majd' egy hét nyaralás, életemben először, úgy igazán, bérelt nyaralóban, tópart mellett, napsütés, szabadstrand, sült hal és lángos, palacsinta és rengeteg német. kedden családom elhúzott haza, gonosz vagyok, de már alig vártam, kettesben maradtunk, a többi nem tartozik rátok, :D , csütörtökön meg jött mindenki, illetve majdnem mindenki, aki meg nem, az hiányzott nekem nagyon, én má' csak ilye szentimentális vagyok, na.
foci a kerben és hiszti, igazán jóféle munchkinozások, rejtélyes harapásnyomok a kertben talált gombákon péntek hajnalban, egy felejthetetlen hullámlovaglás a balaton ember magas hullámain,( ööö, ez szép mondat volt, tudom), megfájdult a fülem, csak azért kellett kimennem, különben még most is ott ugrálnék, hullámról hullámra. aztán szombaton mindenki elment. hirtelen nagyon üres lett a ház, szinte kongott, szinte már fájt, aztán eljött a szombat este, langymeleg balatonban álltam térdig, nadrágban és pólóban, gabival és apuval labdáztam, ők a vízben, én a stégen, majd a vízben, mondom, térdig, lassan csuromvizesen, naplemente, összebújás, giccs, töményen, de nem érdekel, mert nagyon jó volt, sosem volt még ilyen jó.
jól meg is könnyeztem.

közeleg a tél. (igen, olvasom még mindig)