majd

ha most lefelé gördítesz, nem találsz mást, csak youtube-os videókat, ami egyrészt azt jelenti, hogy régen írtam magamról bármit is, másrészt meg hogy megint nem csinálok semmi értelmeset, csak hülye képeket meg filmeket nézegetek. (igaz, brainoiz? :D)
persze közben belebotlok jópofa dolgokba is, mint péel ez a film


ami nagy jóságnak ígérkezik, most amúgy is benne vagyok a hangulatban, tegnap silent hill, amiről tervezek majd külön észosztani, vár rám a mirror mask, talán épp ma este, de ha nem az, akkor a labirintus,

amit nagyon régen láttam már, gabi pedig még soha, minap mutattam neki részletet és jó volt figyelni, ahogy a varázslat hatni kezd.
legalább annyira hasson, mint ez a george r. r. martin srác-féle hókusz-pókusz, amitől időnként gyomorgörcsöt kapok (de lehet, hogy csak reggeliznem kellett volna rendesen), vagy csak meredek magam elé, ajkaim hangtalanul mozognak, esetlek szentségelek, amivel nem is lenne baj, ha épp nem a buszon történne mindez.

minden egyéb az enyészeté. rengeteg meg nem valósuló ötlet és terv, amiket már bottal sem piszkálok meg, csak úgy hagyom, hogy jöjjenek, majd elmennek, kit érdekel, már a nemkell sem kell. pedig semmi bajom, se depis nem vagyok, se semmi hasonló, csak úgy rám van telepedve a nagy tunya enyészet. meglehet, a fáradtság az. fizikai, amit a napi nyolc óra állás, blablabla, amiben csak annyi az újdonság, hogy a jobb forgóm, ami két hete úgy elkezdett szúrni, hogy táppénz lett a vége, ismét szúr, a lábaim pedig egyre nehezebbek és ólmosabbak, de köszi, nem kell ajánlani krémeket, én is nézek tévét, viszont a nagyim lábát, azt a horrorba illően göröngyöst és lilát volt szerencsém örökölni...ööö... vagyis a hajlamot, na. kékülök is már rendesen.
meg lelki. a napi nyolc óra intellektuális sötétkamra. és akkor itt be is fejezném a panasznapot, majd a rádió is üzemelni fog, majd megválaszolom a leveleket is, majd elintézem, meglesz, visszaadom, elhozom, amit csak akartok, tudom, hogy figyeltek, miért nem tudok én egy normális postot írni soha?
transmission over