follow the cops back home

nem is olyan rég panaszkodtam, hogy nagyon ráérős vagyok és tessék, ismét beelőztek, bár ha valaki megkérdi, kivel is akarok versenyezni, csak azt tudnám válaszolni, hogy önmagammal. ez épp elég.
de nem kérdi senki, talán így van ez jól.
szóval másképp látom. hiába gaiman, ez itthon akkorát bukott volna, mint a ház, ami persze nem biztos, hogy a filmről állít ki bizonyítványt. másrészt ettől az embertől mást vártam volna. talán túl nagy volt az elvárás, de akkor is úgy érzem, hogy a sandman, meg az amerikai istenek írója megalkudott. hogy önamagával, vagy az álomgyárral, nem tudom, nem tudok semmit a háttérről, de ez konkrét csalódás. biztosan az is benne van a dologban, egy az igazán cult témák még odaát is szinte biztos bukásra vannak ítélve, ezt meg, végső soron még mindig el lehet adni családi mozinak, nagykeráron, tucatjával olcsóbb. mert bár a képi világ az olyan, hogy színes tintákról álmodom, legszebb tripjeimen se közelítettem meg soha ezt a gyönyörűséget, odabaszós, tényleg, nagyon ott van, és még az is valahol tök természetes és valahogy helyénvaló és egyáltalán nem zavaró, hogy látszik: mindez animáció, és valóban lépten-nyomon kivigyorognak a sandman-borítók a képernyőről, csak épp maga sandman nincs ott. NEM, nem őt vártam, sem hozzá hasonlót, csak ezt a történetet már láttuk ezerszer, ezerféleképpen, de főleg szombat-vasárnap délutánonként az RTLklub meg a TV2 családi műsorsávjában. na most ha én gaiman lennék, (mint ahogy nem vagyok, csak wannabe) és az ölembe hullana egy lehetőség, hogy álomgyár, én sztorim, stb, akkor má' csak megeröltetem magam és nekieresztem a mocskot is a lelkemből, nem csak a vattacukor-árust.
de monodom: meg kell nézni, mert ilyet nem LÁTSZ még egyszer.