-első lakás, 50 évesen? szevasztohok!
majdnem.
szóval kész, nagyjából kész vagyunk, de a mögöttem álló majdnem egy hónap kifárasztott rendesen. mikor először beléptem ebbe a lakásba, nem gondoltam volna, hogy az érdekes ízlésű előző lakók nyomainak eltűntetése és két szoba berendezése ennyi időbe, energiába és kétségbeesés határán táncoló pillanatokba kerül.
a kifestés java része délutános héten történt, vagyis korai kelés után majdnem délig itt húzkodtam a festőhengert a falakon, majd elmentem dolgozni, ugye, mer' az milyen jó már, bent állni a soron festékpettyes fulcimpával.
(jótanács: a tökéletesnek hitt, természetes fénynél lefestett falat érdemes megnézni lámpafénynél is a vendégek bejövetele előtt)
...
(jótanács még: soha, soha-soha ne becsüld alá a szükséges festékmennyiséget)
egyébként a világban jelen van valamiféle erő, ami valahogy mindig elintézi, hogy a szükséges információ és az az iránti kereslet bizonyos esetekben még véletlenül se találkozzék.
a bútorboltokról beszélek. az összes tetves reklámlap, amivel naponta teletömik a postaládákat szerte a világban, mind-mind tele van bútorbolt-hirdetésekkel, csak épp akkor nem, mikor végre érdekelne is, hol vannak helyileg. ilyenkor jön a "valahol
errefelé is van egy, tudom"-féle autós ámokfutás délután négytől hatig, több tucat szekrénysor azonnali elbírálása, bár ez nem nehéz, ha például csak az árcimkéket figyeljük: fantasztikus mértékben leszűkíti a kínálatot. bútort venni megkíván némi mazohizmust az embertől, na.
természetesen az ár és a dizájn iránti vágy valahol kell, hogy találkozzanak, legfeljebb az egyik rövid úton kicsinálja a másikat és nem kérdéses, melyik melyiket. aztán meglátod A bútort, de komolyan. jól néz ki. minőségileg is rendben van. és hihetetlenül olcsó.
de nincs belőle. és nem is lesz. csak a kiállított darab, ami meg, ugye már ragasztva, csavarozva és ezerszer kinyitogatva, feszegetve volt.
sóhaj.
szeret az isten, ezt is hozzá kell tennem, mert amit az említett helyett találtunk, majdnem olyan jó, ő lett hát a szerencsés nyertes.
(tanács ismét: hasonló dolgok megvásárlásának tervezgetése esetén a fejedben tárolt "asszem, kb ennyibe kerül"-féle homályos infómorzsákhoz adj hozzá kb 10%-ot. de inkább 20-at)
...
adalékok:
ne költözz harmadiknál feljebb, csak és kizárólag akkor, ha van lift.
mindenképp találd meg a módját, hogy tudj beszélni az előző lakóval a szerződés aláírása előtt és tudd meg, mik a hátrányai a lakásnak.
ha átnézed a lakást, a fellelt hiányosságokat duplázd, a berhelésükhöz szükséges becsült időt emeld négyzetre. késöbb jobb lesz az arány, majd belejössz, meg megtanulsz megalkudni.
és véletlenül se menj éhesen bevásárolni.
(folyt.köv.)
kedd, november 07, 2006
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
senki se mondta, hogy az élet könnyű... (...)
hem. hat, elsosorban gratu a feszekgyartashoz;] masodsorban tokeletes howto-t irtal, aki ezt olvassa, az tenyleg erzi, mire szamithat ha esetleg eljut odaig, hogy. :)
(ja, amugy nov18:enter4, ha.)
probalkozz az ikeaval!
ar/ertek aranyokbann eleg jo
kulonben meg nemhulyeseg a japanok minimalizmusa,
plane koltozes idejen. :)
puma: köszönöm :D entert kihagytam, mert... hömm. jó volt? amúgy ha erre jársz, felnézhetnél.
anonymus: messze van, az a baj. japánok meg egyenek kukacot.
Enter erdekes volt, ket het elmebaj (nonstop utvefuras es tesom kolykei versus k*vara kellene valamit csinalni enterre mert besulok) elozte meg, nehezen oldodtam, nemsok ember cuccat hallottam... sajatomat meg sikerult felora helyett 17 percre redukalni(bar erre csak a felvetelbol jottem ra :o), es szarul is szolt. de leginkabb hallgasd meg az egeszet:
http://fm.moire.hu/periszkop/Moire/Enter%20Fesztival%202006_11_18/
amugy hova is koltoztetek?
Megjegyzés küldése