ennyit róla, ez is sok volt, avagy az office nyelvezet gyomorforgató bája

all-stuff meeting. napokig lebegett az iroda fellett a bűvös kifejezés, kerülgetett minket, éreztem, ahogy méricskél, ízlelget... aztán két nappal indulás előtt lecsapott és gonosz, néma taktikázásba kényszerített minket. a tét: ki NE menjen, még nekem is, noha én, mint új fiú egyértelmű, hogy ott kell legyek, ám nem mindegy kivel. mert K., a főnök a vacsorára is kíváncsi, T.-t, a kollégát viszont egyáltalán nem lenne nehéz megfűzni, hogy lelépjünk az első adandó alkalommal.
a verzió, hogy hárman menjünk sűlyedt el legelőször.
vajon az milyen lett volna, ha K. tényleg nem akar jönni?
...
odaúton megkérdezte, hogy nekem is volt-e drogos korszakom. örülök, hogy nem épp akkor kortyoltam valami folyadékot.
...
maga az all-stuff meeting unalmas, misztikus, kiszámítható és finom volt.
unalmas, és ezt talán nem is kell ragoznom, bár átvezethetem rögtön a misztikusba, merthogy ismét éreztem az időnyúlás-féle borzongató jeleséget, mikor két óra tényleg négy órává nyúlik, és nem, ez nem a relativitás, ilyenkor tényleg megnyúlik az idő, a nikotin két óra alatt kétszer annyira kiürül, hogy utána az első cigi megszédít és a hólyag sem tud két óra alatt ennyire megfeszülni.
kiszámítható, úgy mint jópofizás, pletyizés és kibeszélés, one night in bangkok, és finom, svédasztal, laacos tészta, hatalmas vágyat érzek a vöröslazacra, állj, ezt nem kéne. jóllaktam.
...
hazafelé elkeveredés érden, blokkolnám-szerű emberke igazít minket útba a város határában, a magyar semmi éjszakába vesző peremén. nem akarom kommentálni az utat, majd felidézem a dolgokat egyszer, ha már nem itt dolgozom. addig csitt.