huhh, avagy a széthullás maga

mint a kártyavár, úgy tud széthullani minden egy pillanat alatt.
estél már hanyatt nagyon? a levegő kiszalad a tüdődből, (huhh) aztán túl nagy lesz a csend és csak nézel, nem tudsz levegőt venni, csak tátogsz. az én tátogásom majdnem egészen pontosan egy hónapig tartott. most nekiülhetnék megírni az "egy kapcsolat anatómiája" bejegyzésemet, de ettől megkímélek mindenkit. történt tehát, hogy február utolsó harmadában egyik napról a másikra megtalált magának valami sandman-szerű entitás és úgy gondolta, hogy jó móka engem szopatni. e móka keretében hirtelen egyedül találtam magam egy kétszobás lakásban, aminek összesített kiadásai többet tesznek ki, mint a fizetésem. két menet önmarcangoló hol ronthattuk el közé szépen beillett a mi a francot csináljak pánikroham. időnként abszurd hurráoptimizmus-rohamaim kerekedtek, ilyenkor lelkesen ábrándoztam valamiféle lakótársválogatásról, hasonlatosan a south parkhoz, mikor kenny helyett új barátot keresnek. ezen rohamokat nagyszerűen tudtam kezelni, elég volt csak arra gondolni, hogy valaki más is az én klotyómat fogja használni. mára ez elmúlt.
persze lelkiállapotomon az sem segített kimondottan, hogy két héttel korábban, tehát épp féidőben a huhh után, hétfőn volt egy igen fájdalmas beszélgetésünk, kedd reggel arra ébredtem, hogy a szép, nagy, imádott tévé hátuljában valami pattog és a szobában iszonyatos ózonszag van. szerdán, az iroda átköltözése közben ellopták az mp3-asomat. aztán csütörtökön jött egy féreg és legyalulta a fél rendszeremet.
ez olyan, mint amikor nem kapsz levegőt, csak tátogsz.
aztán egyszer csak jön a magamhoz térés. kárfelmérés, helyzetelemzés, (akció)tervek készítése. és döntések meghozatala, melyek közül néhányhoz nem biztos, hogy van gyomrom, vagy tudnék jobbat is elképzelni magamnak, de a muszáj nagy úr, by apu.
lottózok tovább. egyszer csak bejön...