"...hogy ennyi rossz után csak jó jöhet"

futtottak még: felszámolás, visszavonulás, kudarc, hazatérés, esetleg egy idézet a "nekem lámpást adott az úr kezembe pesten"-ből, de az meg már milyen lett volna, blablabla, mégis: számít valamit?

szóval hazaköltöztem. az ötödikről le a földszintre, olyen szimbólikus ez, most ismét az ablakom alatt a parasztok, egyik rikácsol, a másik köszörül, itt élik az életüket még mindig, már csak a disznóvágás hiányzik, télen még az is belefér, hangzavar, kurvaélet.
alig egy hete itthon, de már megvan az összes kis apróság, ami miatt annyira elvágytam itthonról, és hogy örültem, mikor megszabadultam végre tőlük, hát ismét itt, semmi nem változott, újra futjuk a gyűlölt köröket, kurvaélet.
épp akkoriban, mikor sikerült végre a város legpereméről elszabadulnom, munkát is váltottam, örültem neki, jó helynek tűnt, aztán kb egy hete antek azt találta mondani, hogy a 3 évnyi denso alatt nem hallott engem ennyit panaszkodni, meg anyázni, mint a xeroxos pályafutásom fél éve alatt. hát, most hogy hazaköltöztem, csak hogy maradjon a párhuzam, onnan is kibasztak, mint macskát, fél éves volt a szerződésem, nem hosszabbították meg, kurvaélet.

csaj ugrott, lakás ugrott, meló ugrott,
mégis
mi maradt?