ihlettelenség

fat.man kartárs (aki nem ír blogot, de van neki :S ) szokta mondani nekem, hogy nem kéne szívnom, én meg azt szoktam gondolni, hogy de. valami olyasmire akart utalni, hogy motiválatlanná tesz. én pont ellenkezőjét élem meg. általában ennyiben maradunk.
a probléma ott van, -mostanában nagyon, de valahol mindig is megvolt,- hogy semmi ötletem, ami meg igen, annak nagy része kuka, ami -azt hiszem, törvényszerű, ami meg nem kuka, azt darabokra szedi a maximalizmus és elnyeli a bizonytalanság.
akkor kezdődött, mikor felraktam a youtube-ra egy hirtelen felindulásból* elkövetett valamit, ami szerintem eléggé igénytelen és összecsapott, ezért nem is linkelem, de már több, mint ezren látták és 4.5 értékelése van, és biztos vagyok benne, hogy néhány ezt olvasó ember tökéletesen tisztában van vele, mennyire lelkesítő és inspiráló tud ez lenni, az a nyomorult 15 perc, az. aztán a tákolmány nagy lendületében összehoztam kb 3 másodperc valamit, ami egy alternatív valóságból szivároghatott át, ahol én egy igen tehetséges és kultikus (vizuális) történetmesélő vagyok, gondolj tim burton és neil gaiman fattyára. ööö. némi képzavarral. azóta itt ül ez a 3 sec. a nyakamon, mint valami életre kelt parazita liszteszsák és lassan, de biztosan agyonnyom.

*ráment egy fél napom