éjfél

órákig tartó magányos meló a polcosban, néhány nyomott zene és már ott is vagyok a szakadék* szélén, a mélyből csörgősipkás lidércek vigyorognak rám, anyósnyelvet fújnak és aprópénzes fogadásokat kötnek: ugrok, vagy még bámészkodom kicsit?

*hülyék gödre. vagy, ahogy én hősöm elegánsan egy szóban mindezt elintézi:
moron