a tavalyi év egyik nagyon szépen és okosan felvezetett albuma a nin year zero albuma volt, most már kicsit sajnálom is, hogy nem folytam bele a nagy vadászatba, biztos jó móka lehetett. aztán nem szólt akkorát, mint amit a körítés sugallt, bár ez eléggé érdekes dolog, mert ugye azt nem mondta senki, hogy nin úr forradalmasítani szándékozik magát, csak jól lett előadva, ennyi. én mindenesetre vártam nagyon, érdeklődve figyeltem a szemem sarkából az egész cirkuszt, aztán mikor kijött, letöltöttem jól (igen, b+, lopok és kicsit sem feszélyez :P ), meghallgattam ... aztán néztem, hogy ne má'... nem is az volt a baj, hogy nem ütött - ha jól belegondolok, akkor pl. a u2-t is a zooropa albuma miatt tudom csak szeretni, a többi csak évtizedes vergődés az én szememben - az igazi megrökönyödést az váltotta ki belőlem, hogy gyakorlatilag a with teeth megismétlésének tűnt az egész, nyakon öntve a már említett kiváló mitológiával.
(ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy azért elég gáz dolognak tartom, ha új nin album esetén már szinte borítékolható az ív - eleje üt és zúz, középen elszállások, a végén meg, valahol az utolsó két-három szám körül megtalálható a szép szám, a nyüssz, oszt jónapot).
a with teeth-ről meg annyit, hogy nagyon nem tudtam sehová sem tenni - a spirál és a fragile után olyan volt, mint a negyedik-ötödik menet egy spuris kamaty-maratonban. már csak azért csinálod, mert még bírod és nem tudsz elaludni, a tévében meg már tényleg semmi sincs)
aztán elkezdett megérni a dolog. az elmúlt két hétben több tucatszor hallgattam meg ezt a két albumot és még mindig nem tudtam megúnni. ha nem veszem figyelembe, hogy reznor már megcsinálta a főművét (tényleg, milyen érzés lehet úgy alkotni évekig, hogy már szinte a legelején megvolt a nagy dobás?), igencsak jó lemezek ezek. azt azért nem tudom megérteni még mindig, hogy miért kell minden albumon rajthagyni olyan számokat, amik rosszak. nem tudok mást mondani, mentegetni, bla bla, rossz számok, kész. a with teeth is szar, a the warning is szar, sokadik meghallgatás után is épp annyira idegesítőek és oda nem illőek, mint első alkalommal. ...
jó, a spirálon nics ilyen, a fragile-t meg most nem lapozom végig, meg amúgy is csak track 1,2,3...-formátumban van meg :P )
szóval mr. reznor úr tényleg tud valamit, bár gyanítom, hogy a nasa-irányítóközponthoz hasonlító stúdiója nélkül azért még ő sem tudna ennyire kult lenni.
és akkor most hallgassunk egy kis zenét.
(ha már itt tartunk, megjegyezném, hogy azért elég gáz dolognak tartom, ha új nin album esetén már szinte borítékolható az ív - eleje üt és zúz, középen elszállások, a végén meg, valahol az utolsó két-három szám körül megtalálható a szép szám, a nyüssz, oszt jónapot).
a with teeth-ről meg annyit, hogy nagyon nem tudtam sehová sem tenni - a spirál és a fragile után olyan volt, mint a negyedik-ötödik menet egy spuris kamaty-maratonban. már csak azért csinálod, mert még bírod és nem tudsz elaludni, a tévében meg már tényleg semmi sincs)
aztán elkezdett megérni a dolog. az elmúlt két hétben több tucatszor hallgattam meg ezt a két albumot és még mindig nem tudtam megúnni. ha nem veszem figyelembe, hogy reznor már megcsinálta a főművét (tényleg, milyen érzés lehet úgy alkotni évekig, hogy már szinte a legelején megvolt a nagy dobás?), igencsak jó lemezek ezek. azt azért nem tudom megérteni még mindig, hogy miért kell minden albumon rajthagyni olyan számokat, amik rosszak. nem tudok mást mondani, mentegetni, bla bla, rossz számok, kész. a with teeth is szar, a the warning is szar, sokadik meghallgatás után is épp annyira idegesítőek és oda nem illőek, mint első alkalommal. ...
jó, a spirálon nics ilyen, a fragile-t meg most nem lapozom végig, meg amúgy is csak track 1,2,3...-formátumban van meg :P )
szóval mr. reznor úr tényleg tud valamit, bár gyanítom, hogy a nasa-irányítóközponthoz hasonlító stúdiója nélkül azért még ő sem tudna ennyire kult lenni.
és akkor most hallgassunk egy kis zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése