holnapután

tegnapelőtt nekiálltam ide írni, úgy kezdtem volna, hogy "holnapután már elmondhatom, hogy holnapután indulok", de mire körülnéztem, már holnapután lett, elfogytak a napok és rengeteg mindenre nem maradt idő, vagy nem annyi, amennyit terveztem/szerettem volna. kicsit többet lenni a családdal, például, vagy a barátokkal, találkozni emberekkel, ilyesmi. és persze tudom, ha többet lettem volna velük, akkor se lenne jobb egy fikarcnyit sem. meg hát álságos dolog ez, hiszen csak a hosszú távollét tudata teszi olyan kétségbeesetté ezt az egészet, hiszen egy hónappal ezelőtt is ugyan ezt csináltam -itthon ültem és néha napokig csak néhány mondatra redukálódott a kommunikációm a szülőkkel, sokat ültem echnatnál és nem munchkinoztunk, most meg bűntudatom van, ha nem állandóan a háziak körül settenkedem és szeretnék még egy utolsó kártyapartit, szóval nagyon érzem már, hogy mindjárt hétfő. és akkor sutty, elmegyek és lesznek dolgok, amik ezzel végérvényesen megváltoznak. (eléggé taszító úgy írni ilyen "új fejezet kezdődik az életemben"-féle dolgokat, hogy közben a fejem a homokban és a hátam közepére kívánom az egésznek a komolyságát, meg felelősségét. bizsereg tőle a bőröm).
szóval mérsékelt kapkodás és pánik van, de legalább nem nő túlságosan a fejemre ez az érzés.