one way

szóval az úgy kezdődött, hogy echnat kolléga sógorának legjobb haverjának apukája kint van és egyszer csak jött a kérdés, hogy van lehetőség, menne-e? persze echnat kolléga megkérdezett engem, hogy mennék-e, így aztán ráfeküdtünk az ügyre, ami jól hangzik, olyan képzetet kelt, mintha az ember állandóan csinálna valamit az ügy érdekében, pedig az egész kimerül egy msn-beszélgetésben és egy e-mailben. amiben kaptunk egy nagy fazék, fincsi kőlevest. (aki nem tudná, hogy mi is az a kőleves: végy egy nagy fazék vizet, dobj bele egy ízletes, közepes méretű követ és ízesítsd izlés szerint. vagyis kell bele só, hagyma, mindeféle fűszer, hús, zöldségek).
másképp mondva: ha volna sonkánk, süthetnénk sonkás tojást, ha volna tojásunk.
se szállás, se munka, de sok sikert, srácok, eleinte kicsit húzós lesz.
aha. köszi.
hát így esett, hogy majdnem ennyi volt a nagy kaland, de ennél a pontnál már annyira beleéltem magam a dologba, hogy nem tudtam csak úgy megrántani a vállam és maradni, minek?
felvettem hát a kapcsolatot oculus dei-el, aki egy régi ismerős és történetesen ő is arrafelé leledzik, s egy-két beszélgetés után már biztos voltam benne, hogy jelenleg jobb lesz nekem ott, mint itt.
valójában az elmúlt egy év semmiről nem szólt, bejártam a 10 percre lévő munkahelyemre, időnként átmentem echnat kollégához, délelőttös heteken kicsit gyakrabban, nem csináltam semmit, tervezni is csak úgy óvatosan, semmi hirtelen modulat...
és elegem lett. nem nagyon-semmi asztalborogatás, semmi új élet-csak egy kicsit. épp annyira, hogy az elmúlt öt év tespedésétől megundorodva végre megtegyem a megfelelő lépéseket és most egy kicsit máshol tespedjek. kicsit másképp. hehe.

a megfelelő lépésekbe beletartozik az is, hogy frankón kirántották alólam a szőnyeget és az egyetlen szerencsém, hogy egy pillanattal elöbb léptem el róla. napsütéses hétfő volt, múlt hét első napja. az előző hetet táppénzen töltöttem, pihenésképpen az út előtt :). hétfő délután kellett visszamennem dokihoz, a délelőttöt meg arra szántam, hogy bemegyek a berényire, a cég központjába és közlöm az illetékes személlyel, hogy április végén én elmennék. illetékes személyre várni kellett kicsit, közben felhívott a munkatársam, hamar rájött, hogy nem tudok semmit, így felvilágosított, hogy előző hét pénteken le lettem építve, s velem együtt egy egész műszaknyi ember. kárpótlásként az áprilisi bér fizetve.
ennyire leépítésnek nem nagyon lehet örülni, azt hiszem, mint ahogy én tettem, megspóroltak nekem 3 hét munkát. mire I.SZ. megérkezett, már csak megerősíttetnem kellett vele a hírt, aztán haza.

szóval most az egy hét potyaszabadságomat töltöm, útlevelet csináltatok, elmaradt számlákat fizetek ki, ügyeket intézek és arra gondolok néha, hogy milyen kedves barátaim vannak, szurkolnak nekem, bíztatnak, hogy nehogy feladjam, meg ilyesmi, szóval nem gondoltam volna, hogy ennyire a kontinens másik felére kívántok, de legyen :P (hihihi).

a furcsa, néha hátborzongató véletlenekről, jelekről és a szövő egyéb tevékenységeiről most nem szólok, mert biztos csak az én agyam van nagyon ráállva a témára és mindehol ezt veszem észre, de persze ezt én sem hiszem el, csak kimondva/leírva egyáltalán nem hangzik olyan jól, mint az átélése a dolgoknak.

szóval április 28, 22.05, budapest-bristol, one way.