szóval nem zuhantunk le, ami már félsiker, számítottam pedig rá, hogy a sors majd az utolsó pillanatban kiteszi elém a lábát és hangosan röhög, mikor véresre horzsolom a tenyerem, de csak a gép orra csapódott a földhöz elég keményen a végén, amúgy teljesen döccenőmentes volt az út és repülni jó. bár 3 óra egy kényelmesnek csak ideig-óráig mondható ülésben nem nagy élmény. mivel éjszaka jöttünk, a tájból nem sokat láttam, csak a városok fényeit. az viszont szép. mintha maréknyi aranyport szórtak volna a nagy feketeségbe.
szóval külföld, anglia és gloucester.
próbálok hűvös távolságtartással hozzáállni a dologhoz, de ez eléggé nehezen megy, hiszen felnőtt fejjel csak egyszer voltam külföldön, mikor keresztanyuékkal átruccantunk szlovákiába ebédelni, most meg a kontinens másik felére vetődtem, egy kedves kisvárosba, ami úgy néz ki, mintha kifejezetten a túristáknak húzták volna fel, hogy lásssák, milyen egy igazi angol település. de nem. itt tényleg így élnek az emberek. takaros házak, egy csomónak saját neve van, a házak körül angol gyep :), a kertek ...hát, nem is tudom, mit mondjak. soha többé panel.
kedd reggel, amint felébredtem, elmentem sétálni, körülnézni, bámészkodni. az egyik zebránál is ezt tettem, épp balra néztem, aztán jobbra és ott állt három autó, türelmesen várva, hogy ugyan, átmegyek-e még ma a túloldalra? ó. késöbb megtaláltuk a tesco-t, (a nő, aki útbaigazított minket, értett mindent, amit kérdeztem, kivéve egyetlen szót. azt, hogy mit is keresünk. lol.) ahol a pénztárhoz közelítve megjelent egy sötétkék egyenruhás nő és szólt, hogy kövessük. fanyar mosolyom
-íme, a lopós káeurópaiakat már viszik is a biztonságiak...
csak addig tartott, míg oda nem kísértek minket egy üresen álló önkiszolgáló pénztárhoz. wtf?
szóval itt kicsit másképp mennek a dolgok. erősen megfogadtam még otthon, hogy nem fogok hasraesni a külföldtől, a nyugattól, angliától (na jó, ez utóbbi belefér), ezt tartom is, igyekszem a helyén kezelni a dolgot. itt sincs kolbászból a kerítés, itt is csak eső esik az égből (elég sok), de más világ, na. nincs szemetelés, ami talán annak is betudható, hogy a telefonfülkék oldalain embermagas plakátok tájékoztatnak arról, hogy 75 font a bünti.
bevallom, kicsit paráztam attól, hogy ahová jövök, az minden lesz, csak nem anglia. úgy értem, kétmillió lengyel van itt. és pakisztániak, arabok, portugálok, magyarok, meg ki tudja, kik még. féltem, hogy egy nagy olvasztótégelybe csöppenek, egy helyre, aminek semmi helyi jellegzetessége nincs már. de alaptalanul paráztam, ez a hely nagyon angol.
bármit is jelentsen ez :)
kedd délután elmentünk a belvárosba, autóval kb 10 perc, ügyeket intézni. jól megáztunk, esett estig, kellett esernyőt vennem, ami pár utcával arrébb szétesett, ki kellett cserélni, ügyeket nem intéztünk.
szerda délelőtt elmentünk ügyeket intézni, megint, néha szemerkélt, egész nap borús volt az ég, ügyeket alig intéztünk, de a belvárost már kezdem megismerni.
és most, csütörtökön, ismét megyünk ügyeket intézni.
a gond ott van, hogy a munkavállalás errefelé némileg hasonlít arra, hogy ha volna tojásunk, süthetnénk tojásos sonkát, ha volna sonkánk. először is kell egy lakóhely, egy cím, amit bejelentesz a különböző hivataloknál, ám az ember, aki ezt megszerzi nekünk (lakásokat ad ki, meg szobákat), nem vette fel a telefont tegnapig. ma találkozunk vele majd 17.00-kor. és amíg nincs cím, addig nem lehet mozdulni. most a mazsi szobájában lakunk, táskából, tiszta sziget.
amúgy a sorrend úgy néz ki, hogy
1. kell egy TAJ-szám, aminek itt national insurrance number a neve, vagy valami ilyesmi.
2. kell egy cím.
3. kell egy bankszámla. de ahhoz kell a cím.
4. le kell jelentkezni a különbözö agency-knél, munkát kapni, de ehhez is kell a cím. szóval ma maximum a 2-es pontig jutunk el, de jó, hogy itt nincs május elseje. viszont valamiért itt majd hétfőn lesz szűnnap.
amúgy nem is anglia lenne, ha minden normálisan működne-a targoncás jogsimhoz lekért europass, ami azért lett kitalálva, hogy európában bárhol munkát vállalhass a szakmáddal, itt nem elfogadott. az egész EUban igen, csak itt nem. szóval mehetek tanfolyamra. juhé.addig meg elvállalok bármit, ami jön, de hát így is indultam neki, csak azért bosszantó, na. főleg azért, mert otthon úgy tájékoztattak, ahogy. nem öltem volna 20k forintot az iratokba, meg fordításokba. fuck.
na, ez eléggé szétszórt lett és csapongó, ez majd talán akkor múlik el, ha lesz egy privát helyem és nem a konyhában kell dekkolnom egy kölcsöngép előtt. de ezek apró kényelmetlenségek. a lényeg, hogy itt vagyok.
szóval külföld, anglia és gloucester.
próbálok hűvös távolságtartással hozzáállni a dologhoz, de ez eléggé nehezen megy, hiszen felnőtt fejjel csak egyszer voltam külföldön, mikor keresztanyuékkal átruccantunk szlovákiába ebédelni, most meg a kontinens másik felére vetődtem, egy kedves kisvárosba, ami úgy néz ki, mintha kifejezetten a túristáknak húzták volna fel, hogy lásssák, milyen egy igazi angol település. de nem. itt tényleg így élnek az emberek. takaros házak, egy csomónak saját neve van, a házak körül angol gyep :), a kertek ...hát, nem is tudom, mit mondjak. soha többé panel.
kedd reggel, amint felébredtem, elmentem sétálni, körülnézni, bámészkodni. az egyik zebránál is ezt tettem, épp balra néztem, aztán jobbra és ott állt három autó, türelmesen várva, hogy ugyan, átmegyek-e még ma a túloldalra? ó. késöbb megtaláltuk a tesco-t, (a nő, aki útbaigazított minket, értett mindent, amit kérdeztem, kivéve egyetlen szót. azt, hogy mit is keresünk. lol.) ahol a pénztárhoz közelítve megjelent egy sötétkék egyenruhás nő és szólt, hogy kövessük. fanyar mosolyom
-íme, a lopós káeurópaiakat már viszik is a biztonságiak...
csak addig tartott, míg oda nem kísértek minket egy üresen álló önkiszolgáló pénztárhoz. wtf?
szóval itt kicsit másképp mennek a dolgok. erősen megfogadtam még otthon, hogy nem fogok hasraesni a külföldtől, a nyugattól, angliától (na jó, ez utóbbi belefér), ezt tartom is, igyekszem a helyén kezelni a dolgot. itt sincs kolbászból a kerítés, itt is csak eső esik az égből (elég sok), de más világ, na. nincs szemetelés, ami talán annak is betudható, hogy a telefonfülkék oldalain embermagas plakátok tájékoztatnak arról, hogy 75 font a bünti.
bevallom, kicsit paráztam attól, hogy ahová jövök, az minden lesz, csak nem anglia. úgy értem, kétmillió lengyel van itt. és pakisztániak, arabok, portugálok, magyarok, meg ki tudja, kik még. féltem, hogy egy nagy olvasztótégelybe csöppenek, egy helyre, aminek semmi helyi jellegzetessége nincs már. de alaptalanul paráztam, ez a hely nagyon angol.
bármit is jelentsen ez :)
kedd délután elmentünk a belvárosba, autóval kb 10 perc, ügyeket intézni. jól megáztunk, esett estig, kellett esernyőt vennem, ami pár utcával arrébb szétesett, ki kellett cserélni, ügyeket nem intéztünk.
szerda délelőtt elmentünk ügyeket intézni, megint, néha szemerkélt, egész nap borús volt az ég, ügyeket alig intéztünk, de a belvárost már kezdem megismerni.
és most, csütörtökön, ismét megyünk ügyeket intézni.
a gond ott van, hogy a munkavállalás errefelé némileg hasonlít arra, hogy ha volna tojásunk, süthetnénk tojásos sonkát, ha volna sonkánk. először is kell egy lakóhely, egy cím, amit bejelentesz a különböző hivataloknál, ám az ember, aki ezt megszerzi nekünk (lakásokat ad ki, meg szobákat), nem vette fel a telefont tegnapig. ma találkozunk vele majd 17.00-kor. és amíg nincs cím, addig nem lehet mozdulni. most a mazsi szobájában lakunk, táskából, tiszta sziget.
amúgy a sorrend úgy néz ki, hogy
1. kell egy TAJ-szám, aminek itt national insurrance number a neve, vagy valami ilyesmi.
2. kell egy cím.
3. kell egy bankszámla. de ahhoz kell a cím.
4. le kell jelentkezni a különbözö agency-knél, munkát kapni, de ehhez is kell a cím. szóval ma maximum a 2-es pontig jutunk el, de jó, hogy itt nincs május elseje. viszont valamiért itt majd hétfőn lesz szűnnap.
amúgy nem is anglia lenne, ha minden normálisan működne-a targoncás jogsimhoz lekért europass, ami azért lett kitalálva, hogy európában bárhol munkát vállalhass a szakmáddal, itt nem elfogadott. az egész EUban igen, csak itt nem. szóval mehetek tanfolyamra. juhé.addig meg elvállalok bármit, ami jön, de hát így is indultam neki, csak azért bosszantó, na. főleg azért, mert otthon úgy tájékoztattak, ahogy. nem öltem volna 20k forintot az iratokba, meg fordításokba. fuck.
na, ez eléggé szétszórt lett és csapongó, ez majd talán akkor múlik el, ha lesz egy privát helyem és nem a konyhában kell dekkolnom egy kölcsöngép előtt. de ezek apró kényelmetlenségek. a lényeg, hogy itt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése