élővilág

nem is gondoltam, hogy mennyire jó volt nekem a panelházban, beton mindenhol... ami élő oda betéved, az általában repül, még az a bizonyos fajta szobapók is ritkán van, elvétve egy-két kaszás, akiken a lucernás vicc óta mindig röhögök, és in haranggörbe we trust, szóval szörnyeteg tényleg csak kivételes esetben. na most a magamfajta arachnophobiásnak, aki önkínzó módon egy ismeretlen fajta madárpókot tartottam a szobámban, ez itt maga a pokol. nemrég értem haza, elszívtam a konyha mögötti falkockában egy cigit és kellemesen lezsibbadva észlelni kezdtem furcsa, már szinte rajzfilmszerűen torz pókokat, volt belőlük vagy négy és arra gondoltam, hogy na még csak az kéne, hgy itt ellepjenek, hirtelen minden füszál a hosszú árnyékával ilyesztő ízeltlábnak tűnt, aztán felnéztem a falra és a vér dobolni kezdett a fülemben, az állkapcsom befeszült és érezetem, hogy a pánik úgy türemkedik neki egy vékony, 1975-ös panelajtónak, mint valami csúcsmodell 4milliárd dolláros harci drednougth-tank és -picsába a karmával- felkaptam (előte gondosan megvizsgáltam, persze, van-e rajta valami, amibe beletenyerelve esetleg egy azonnali szívleállást produkálhatok), szóval minipartvist és megpróbáltam a rúddal kicsinálni, de a rohadék elbújt egy üregen. hmmm. a légfrissítőre gondoltam, öngyújtóval remek lángszóró...persze az is vicces lenne, ha az angol orvosnak kéne elmagyaráznom, aki épp a cafatos bal kezemet látja el, hogy egy pókot akartam kicsinálni, csak félresikerült a dolog, szóval rendbe tudná tenni a kezem, plíz?). mire idáig jutottam, a dög ismét előjött, ekkor már okosabb voltam, a partvis fejével földre vittem és ott halálos csapást mértem rá.
na most holnap az lesz az első dolgom, hogy elmegyek az asdába és veszek ilyen pókokat távoltartó izét, amiről persze sejtem, hogy gyakorlatilag szart se ér, de talán nyugodtabb leszek és most nem alázom magam tovább, hogy átkutassam a szobát, hátha itt is van valaki, valami alien, csak elmerengek csendesen, hogy milyen jó is volt ott, a panelházban...


az már szinte fel sem tűnik, ha csigák veszik be magukat a konyhába éjszakánként, főleg meztelenek, velük alapvetően nincs bajom, kitessékelem őket vissza, a fűves részre, meg vannak a kicsik, vagy csak egy kicsi, nem tudom, de akkor eléggé kitartó a tag, minap a mosogatónál kaptam rajta, akkor kidobtam a kertbe, most meg, a pókmészárlás után elmentem zuhanyozni, vizsgálgattam a sarkokat, nehogy már, erre a radiátor alatt megpillantom a kis csiga kiköpött mását, de most hagytam, hadd menjen a dolgára, mert ha ez ugyan az, akit minap kiváftam, akkor valami rohadt fontos küldetésben járhat és nehogy már én legyek a rosszfiú, aki állandóan megakadályozza...



a macskanyávogás éjszakánkén szinte mindennapos, szerencsére az ablakom az utcára néz, ezek meg a kertekben nyomják, de amennyit ezek kufircolnak, hamarosan térdig járunk majd a kiscicákban.