mintha csak valamikor az ezredfordulo kornyeken lennek... az elmult par evnyi, valoban kiegyensulyozott lelkiallapotom mar sehol nincs, minden nap egy uj meglepetes
-na, vajon ma milyen kedvem lesz? elkuldom-e ismet anyjaba valamelyik kollegamat felig viccesen, ( o, hatalmas, univerzalisan hasznalhato, mint szotyihejat kopkodheto "FUCK", aldott legyen a te neved), vagy esetleg szolni sem lesz kedvem, vagy szerencsem lesz es jokedvuen sikerul ismet egy napot kipipalnom (ami a leheto legrosszabb megkozelitese a dolgoknak, tudom...).
a tenyalladek?
nagyreszt tisztaban vagyok az okokkal: egy kicsit ezert .... meg egy kicsit azert ...meg egy kicsit amazert is....
de a "kicsit ezert" mar csak egy kiheverendo korsag, a "kicsit azert" meg olyan, mint pup a haton: meg kell szokni, el kell fogadni, mert ez jutott, a "kicsit amazert" meg magatol megoldodik majd, csak gyozzem kivarni.
na, ismet jol kititokzatoskodtam* magam, megyek betepni.
*az igazsag az, hogy innen nezve gyava vagyok kifejteni, onnan nezve meg semmi ertelme.
barcsak meghalnek. jo etvagyat. (most kell nevetni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése