(33)

legizgalmasabb kalandjaim mostanság arról szólnak, hogy két csomag virslit vegyek-e, vagy hármat, meg hogy hajnali egykor, bevásárlásból hazaérve veszem észre, hogy egy kiló banán helyett egy kiló pick-and-mix lett számlázva, 4 font különbség, ami pillanatnyilag összes vagyonom felét jelenti, szóval ér annyit, hogy visszaballagjak. minek vesz banánt, akinek 12 fontja van szerdáig, kérdezhetni. kell a zabkásába, ami olcsó és a lehető legtökéletesebb módon íztelen, ám olcsó. a visszaszerzett pénzzel a zsebemben (ismét) hazafelé ballagva, -01.50 a.m., keresztül a nagy és üres parrkolón, az út túloldalán lilán, kéken, majd sárgán, tompa dübörgéssel ott volt az in.ter.action, helyi klub, (sosem voltam) - eltűnődtem, hogy méltó búcsúja és lezárása (?) ez egy korszaknak, ami talán 1-2 rövid időszakot nem számítva keresőképes korom óta tart. a számlákkal, törlesztőrészletekkel, folyószámla A, B ...X,Y,Z-hitelekkel*,** a sötét oldalon és az A.Ny.U.-bank vészkölcsönjei és örök joker hugi deus ex machina-szerű jelenlétével az én oldalamon a bukdácsolás, zsonglőrködés, sárga csekk-falú labirintusban bolyongás, amit magamban csak jégtábla-táncnak szoktam nevezni annyira az életem része lett, hogy szinte hiányérzetem támad fizetés után nem kell hosszú percekig matematikai alapműveleteket vegeznem. mondjuk nem lennék ekkora szarban, ha bérszámfejtő kisasszony nem cseszte volna el a pénzem, majd felejtette volna el következő héten korrigálni, így most már két hete lóg 12 órám a lvegőben, és persze mikor, ha nem most, hogy viszonylag kevés órám volt... a főbérlő felé a tartozásom, ami egy márciusi kényszerhelyzet idézett elő-stílusosan az ígéret földjére belépésem előtt utolsó nagy tartozásom abból kell adódjon, hogy egyszer végre én húzom ki hugit a szarból és nem fordítva- két hét múlva lejár és végre azért leszek, itt amiért jöttem. gondolom, arról majd írok késöbb, hogy ... tényleg, miért is? furcsán elvarrta, vagy önnön farkába haraptatta, bezárta a kört, satöbbi ez a tavasz. persze, rámtört a midlife, és biztos hajlamos vagyok belelátni, de. ahogy most anyagilag vége egy fejezetnek, úgy több más területen is, mondhatni, bezáródnak a zárójelek. othhon elbúcsúztam nagyitól, aki nem sokkal rá feladta a hasnylámirigyes harcát, és már csak egy nagyinyira vagyok attól, hogy többé soha ne lehessek már unoka, gombóc ez az egész a torkban, egész kontinensnyi távolságból meg főleg, na meg mázlim volt, mert egy napos fedésünk volt eshuval, aki 8.5 év után hazavetődött és önkéntelenül is gondolatot ébresztett, meg parát oszlatott, hogy istenem, hát 8 év, mégis ki lesz ez az ember, miről beszélünk majd, de hát mégis, ki lenne? az, aki volt, másképp persze, de ugyanúgy. kár, hogy csak egy esténk volt. dolgok nem érnek véget, csak átfolynak egymásba. hmmm... ja de. dolgok időnként véget érnek. és aztán ,juniusban is lesz egy zárójel/pont, és augusztusban is, mikor is kutya módon nem leszek szigeten, egyetlen napot sem, ami tudjuk, mit jelent, de ezt hagyom most, mert jöhet még eső, jöhet hó... vajon a véletlenek összjátéka, vagy a kultúrám része, és tudat alól nyomakodik elő, hogy bármennyire is nem akarnék vele foglalkozni, úgy kacsint rám minden sarkán éltem városkájában (valaki majd köpjön le ezért a hasonlatért, ha hazamegyek) ez a bűvös 33as? ...

remeny es valosag

*mindenki, akinek valaha volt köze az otp-hez*, SZEVASZTOK!!!*és ugyan kinek ne lett volna valaha dolga velük?**nullazódjon le az összes részvénye annak, aki ezeket a szarokat kitalálta.