miután igencsak kezdett elegem lenni munkámból, illetve a körülményekből és a heti átlag 50-55 óra munka lassan, de biztosan a teljes idegi és fizikai kimerülés szélére sodort, úgy gondoltam, hogy jó ötlet hazajönnöm június végén és nem visszamenni. maga a munka talán nem is lett volna annyira nehéz, hogy ne bírjam, hiszen annak idején tejesemberként jóval több súlyt mozgattam meg... a probléma az volt, hogy a mosoda és a szállítók összes csúszása nálunk halmozódott fel -általában délután négy és hat között alig volt már valami használható dolog a raktárban, amit pakolni lehetett volna, csak ment a lézengés és az óra ideges, elkeseredett nézegetése, hiszen amit délután elvesztegettünk időt, az a végére tolódott. és kedvtelenül, pár órás leülés után általában sokkal gyötrelmesebb visszarázódni a ritmusba - főleg annak tudatában, hogy ismét éjfél után érek majd haza. valamikor. szóval szövögettem a terveimet, számolgattam a napokat és próbáltam magamban találni még annyi kitartást, ami elvisz jun.20-ig. és akkor kirántották a talpam alól a talajt.
ez történt: a főbérlőm, mint jó sokan mások, annak idején jó üzletet látott a másodlagos jelzálogos haláltáncban, vagyis volt neki háza, arra vett fel hitelt, abból vett házat, arra vett fel hitel, stb. volt neki vagy 15 már a végén, biztos jól is ment neki -egész addig, míg be nem ütött a baj, megroggyant a gazdaság és rengeteg vendégmunkás elhúzott haza, a házak meg csak álltak üresen, nem fizette senki a lakbért, ami kitermelte volna a hitelrészleteket. azt a házat is elbukta, amiben én laktam, csak erről elfelejtett szólni. szóval máj.9-én, egy szép szombati napon az étkező asztalán megjelent egy iratköteg, amiből kirajzolódott az egész ügy jogi háttere - a hitelező, a főbérlőm, az önkormányzat és a házban lakó személyek főszereplésével. mint kiderült, ez a pöcs már februárban elbukta ideiglenes otthonomat, a tulajdonjog átszállt a hitelezőjére, s ezzel együtt én is - már ha szólt volna valaki erről, s bár igaz, hogy jött oda három levél is, amit ismeretlen személy(ek)nek címeztek, én ezeket nem láttam soha. (köszi, pablo). mint ahogy -állandó délutános lévén- a szintén háromszori házlátogatásról sem tudtam semmit. mert annyi kellett volna csak, hogy az új tulajnak belengetem a szerződésem és onnantól neki fizetek. de mivel nem tudtam, hogy lengetnem kell, főbérlőm pedig nagyokat hallgatott, mikor feltűnt néha, hogy továbbra is beszedje a lakbért (!!!), márc.17. du.4 órától illetéktelen behatolóvá váltam és csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem cserélték le a zárat, mivel szó van erről is a dokumentben. tehát ott álltam egy házban, amiben tartózkodnom már törvénytelen volt, egy hónapnyira a hazameneteltől és kb. annyi pénzzel a fiókban (félretett lakbér), amit a következő pár hétben még össze tudtam volna spórolni. ... nem kellett sokat gondolkodnom, mi legyen.
hát így. egy év és másfél hét anglia után összedobtam a cuccaim, felhívtam a főnököm és rapidba' felmondtam, megvettem az első* budapestre induló gépre a jegyem és angolosan távoztam.
holnap éjszaka pedig azon a munkahelyen kezdek, ahonnan tavaly elindultam erre a hosszú, felemás büntetőkörre.
*ez szépen hangzik, de sajna nem teljesen igaz, pár napot még eltöltöttem londonban kitti ügynöknél.
ez történt: a főbérlőm, mint jó sokan mások, annak idején jó üzletet látott a másodlagos jelzálogos haláltáncban, vagyis volt neki háza, arra vett fel hitelt, abból vett házat, arra vett fel hitel, stb. volt neki vagy 15 már a végén, biztos jól is ment neki -egész addig, míg be nem ütött a baj, megroggyant a gazdaság és rengeteg vendégmunkás elhúzott haza, a házak meg csak álltak üresen, nem fizette senki a lakbért, ami kitermelte volna a hitelrészleteket. azt a házat is elbukta, amiben én laktam, csak erről elfelejtett szólni. szóval máj.9-én, egy szép szombati napon az étkező asztalán megjelent egy iratköteg, amiből kirajzolódott az egész ügy jogi háttere - a hitelező, a főbérlőm, az önkormányzat és a házban lakó személyek főszereplésével. mint kiderült, ez a pöcs már februárban elbukta ideiglenes otthonomat, a tulajdonjog átszállt a hitelezőjére, s ezzel együtt én is - már ha szólt volna valaki erről, s bár igaz, hogy jött oda három levél is, amit ismeretlen személy(ek)nek címeztek, én ezeket nem láttam soha. (köszi, pablo). mint ahogy -állandó délutános lévén- a szintén háromszori házlátogatásról sem tudtam semmit. mert annyi kellett volna csak, hogy az új tulajnak belengetem a szerződésem és onnantól neki fizetek. de mivel nem tudtam, hogy lengetnem kell, főbérlőm pedig nagyokat hallgatott, mikor feltűnt néha, hogy továbbra is beszedje a lakbért (!!!), márc.17. du.4 órától illetéktelen behatolóvá váltam és csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem cserélték le a zárat, mivel szó van erről is a dokumentben. tehát ott álltam egy házban, amiben tartózkodnom már törvénytelen volt, egy hónapnyira a hazameneteltől és kb. annyi pénzzel a fiókban (félretett lakbér), amit a következő pár hétben még össze tudtam volna spórolni. ... nem kellett sokat gondolkodnom, mi legyen.
hát így. egy év és másfél hét anglia után összedobtam a cuccaim, felhívtam a főnököm és rapidba' felmondtam, megvettem az első* budapestre induló gépre a jegyem és angolosan távoztam.
holnap éjszaka pedig azon a munkahelyen kezdek, ahonnan tavaly elindultam erre a hosszú, felemás büntetőkörre.
*ez szépen hangzik, de sajna nem teljesen igaz, pár napot még eltöltöttem londonban kitti ügynöknél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése