hinta-palinta, boncasztal

egyszer így érzem magam, egyszer úgy, csak billegek, amióta ismét magamba túrtam, jó mélyre, hadd lássam, mi van bent. aztán meg persze csodálkozom, hogy fáj, és kényelmetlen és végső soron hiába kerülnek helyükre a dolgok, ha jobb lett volna* talán, ha hozzájuk sem nyúlok.

*rövidtávon