kert, hullócsillagok

hétvégén összejöttünk páran sárkeresztesen, keresztanyámék házában, ami épp üresen állt azzal a szép zöld gyeppel, de elég erős volt a szél, így a bográcsozás ugrott, helyette gázon főztük meg a 1.5 kg disznócombot, ami 2 kgnak indult, csak sok volt a mócsing, echnat meg elsózta az egészet, így aztán legközelebb majd én főzök, mert én még soha nem sóztam el semmit. na jó, a rántottámat, egyszer. aztán jött a sötét és csillagokat néztünk, volt hullócsillag, több is, de szart sem érnek, hiába kívánok én akármit is, valahogy nem működnek. nekem biztos csak ilyes selejtesek jutnak. aztán kicsit lehült a levegő, behúzódtunk a házba és nekiálltunk volna munchkinozni, de a kocka nem volt a dobozban, hát felkerekedtem, hogy keresek egyet, bár eléggé idegen vagyok abban a házban én is, vagyis a nagy részében, kockát nem is találtam, viszont hirtelen megérintett mindaz a magány, gyász és szomorúság, ami nagymami távozta óta ott settenkedik minden sarok mögött és egész nap lövöldözte a nyakam mustármagokkal köpőcsőből és akkor nagyon-nagyon szomorú lettem.