az ázott veréb főnix-project

lófasz. ez az a szó, ami most engem tökéletesen kifejez. mr.lófasz. és ez most nem a menetrendszerű önostorozás és önmarcangolás és nagy nekivelselkedések és tervek és elhatározások és kesergések pillanata, mert már azokkal is tele a padlás. már ezen is túl vagyok, méla undorral figyelem magam és azt a bohóckodást, amit művelek. agyrém, de az egyetlen dolog, amit pillanatnyilag tényleg élvezek ebben az életemnek nevezett halmazban, az a munkám. szeretek bent lenni és süvíteni. ennyi. szabadidőmet passzív semmittevéssel töltöm. ha nem éppen echnat barátomnál vagyok, vagy szombat este a strandban, akkor ülök a gép előtt és nem.csinálok.semmit. a vinyóm roskadozik a legkülönbfélébb hang- és képbizirgáló progiktól, feltehetném ismét a cabalt, vagy bármilyen más játékot, de igazából még a kmk-t is olyan unalommal böngészem, hogy még a flash is inkább lefagy, minthogy ehhez asszisztáljon. fat.man egyszer megjegyezte, hogy a fű az oka, motiválatlanná tesz. biztosan. de semmivel sem jobb a helyzet, ha történetesen hetekig nem szívok.

-te be vagy tépve.

-persze, de ez most nem az.

(malkovich-menet)

vajon mióta tart ez? mióta ül rajtam ez a szürke felhő? néhány hete? fél éve? egy? kettő? hat??? hat év nagyon hosszú idő. hat év alatt egy vinnyogó kis pondróból elsős kisiskolás lesz. hat év alatt megvan egy iskola. még rossz esetben is. hat év alatt ki lehet köhögni a kocsi árát. (hogy is van? hét év alatt kicserélődik az egész testünk?)

előző posztom idézete ebben a flötty állapotban talált aztán telibe. ... mert hát lelkileg nagyon rendben voltam, de ez egyben egy alattomos csapda is volt - az elkényelmesedés puha plédje. sokféle értelemben. aztán két hosszú év egy ostoba álom kergetésének jegyében és máris hat évnél járunk.

I sit and I wait

And I stare

Still wishing for a divine intervention

To lift me from my chair

(dave gahan: saw something)

most kéne annak a résznek következnie, hogy megideologizálom az egészet (pl. hogy angliát heverem ki) és/vagy kinyilatkoztatok. rájövök. és még ha így is lenne, már annyiszor tettem ezt meg, hogy megsporolom másoknak az energiát és kacagok mindenki helyett. de nem így van. néha bizseregnek az ujjaim, olyankor elvonulok a net egyik csetes csendes sarkába és megvárom, míg elmúlik. ... nem ébredek nyomottan, simán kipattanok az ágyból és kötélfonó gondolataim is szigorúan a gumipózőrök nagykönyve szerint valóak. nem vagyok depressziós, letargikus, apatikus - tudok nevetni, érdekelnek dolgok, és hangokat sem kezdek hallani. néha kicsit (hmmmpfffihihi) rosszkedvű vagyok, de még ez sem nagyon jellemző. csak úgy vagyok.

(és akkor előrántja a rühes nyulat a lyukas kalapból)

azt hiszem, sikerült lebontanom magam az alapokig.

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.

hamu, érted... ideje csinálni valamit*.

függöny.