szerettem nagyon, hallgatni és nézni is, hiszen tizenhat évesen ki nem érzett nagyokat bizonyos sztárok iránt? marcella detroit pedig (a rövid hajú) nagyon csinos volt, ahogy énekelte, hogy sztééééj vit mííííííí....
aztán jött a hello, ami a maga szomorúságos hangulatával egy életre belerágta magát a zenei kánonomba, stefi söröző sokat keresett rajtam annak idején ezzel a számmal.
majd eltelt sok év és nem is tudom miért (dehogynem. gyorsabb youtubeon megkeresni, mint a vinyón), de megnéztem a hello-t, volt élő előadásban, hát azt is és csodálkozva figyeletem magam, ahogy siobhan fahey-t figyelem elragadtatva (olvasd magyarul a vezetéknevét :D ). marcellát nem. egy kicsit sem.
azt az arcjátékot 1:55 és 2:30 között nem lehet nem szeretni.
17 év alatt megváltozott az ízlésem kicsit, úgy veszem észre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése