most mi van?

2008, tavasz. megkeresem a főnököm, hogy felmondjak, mert megyek angliába. rá várok az épület előtt, mikor felhív szabolcs, a munkatársam, hogy elmondja, mi volt pénteken, mikor is nem voltam bent. az volt, hogy volt bent a főnök és leépítette a fél brigádot. ebben én is benne voltam. aztán elmentem angliába, átmeneti munkaként egy mosodát fogtam ki, aztán átkerültem a raktárba, ahol állandó délutánosként sokat mentem és addig maradtam bent, míg el nem fogyott a munka, átlagban napi 10-11 órát. meg kb. 3 vasárnapból kettőt. némileg jobb pénzért, mint a minimál. és az átmeneti munkahely mindenféle okok miatt megmaradt egy évig, végig. béreltem egy szobát, volt több, aztán már csak egy lakótársam. mélyhűtött 450 grammos, 1.50 fontos lasagnén és pizzán éltem.

aztán hazajöttem, visszamentem a raktárba és majd' egy éven át gyakorlatilag nem történt semmi. üresjárat. megbocsáthatatlan pazarlás. éreztem persze, hogy nem jó ez így, és amikor adódott egy lehetőség, hogy szigetszentmiklós-alsón (időszakos megállóhely) egy porszívógyárban lehessek raktáros, azonnal igent mondtam. fel is hívtam a főnökömet, hogy megkérjem, ne hosszabbítsák meg az egyhónapos szerződésemet, ő meg mondta, hogy jó, amúgy sem akarták, beleestem az év eleji leépítésbe. hahh!-gondoltam. felköltöztem pesterzsébetre tehát, egy mediterrán lakópark (nagyviláginak mondott, de valójában egyszerű lakótelep (c.index)) másfél szobás lakásának félszobájába, van egy lakótársam, barbi, akit ismerek már régről és csak esténként találkozunk, meg bent a cégnél, merthogy ő ott van irodán. és is ott lehetnék, ha már nem a raktárban, ahová eredetileg felvételiztem és felvételt is nyertem, csak aztán mégsem oda, mert ezt elfelejtették megemlíteni, amikor visszahívtak, hogy "róbert, jó hírem van.." hanem sortöltőnek és beléptetés napján derült ez végül ki, utánajártak és kiderítettek, majd sajnálkoztak, aztán megkérdezték, hogy kell-e a meló, döntsem el ott, helyben. ahh...-gondoltam. eldöntöttem. volt-e választásom? aztán harmadnapra megtalált barbi főnöke, az egyetlen ember, akit a jelek szerint kicsit érdekelt, hogy így kibasztak velem és felajánlott egy próbahetet adminisztrátorként a kiszállításra én meg igent mondtam, második hét hétfőjén ott kezdtem, addig sortöltőként rohangáltam, első nap belejöttem, örültek neki, agyba-főbe dícsértek, sok számot írtam le, majd általuk tájékozódtam és sokat mentem, bla bla. adminisztrátorként is sok számot írtam le, hibásan, pontatlanul, szerdán megbeszéltük andival, barbi főnökével, hogy ezt talán ne eröltessük. visszamentem sortöltőnek. mivel nagyon sok a megrendelés, nem ritka a túlóra - napi két óra, meg a szombatok, tárt karokkal várnak minden önként jelentkezőt, aki letudta már az elvárt-kötelező heti nyolc órát. anyagilag meg kénytelen vagyok 4-ből 3 szombatot is bent lenni.

aztán az intersparban megpillantottam a 450 forintos mélyhűtött lasagnét...