and rosseb for all

kókadoztam a TV előtt, nulla óra, (kettő perc), dun(n)a tévé, kórusmű: kb. 3 tucat ember, fele nő, férfi. jó volt hallgatni és közben a kép mögé nézni. találgatni az arcok alapján, hogy ki mivel foglalkozhat, mert hát ezek az emberek is élnek valamilyen életet. van köztük mérnök, takarító, családanya, kiállhatatlan boszorkány, tudálékos körtefa, van itt minden. egyetlen közös vonásuk van, amit - ha a buszon, vagy metrón leül veled szemben, soha nem látnál rajta, mégpedig: tudnak és szeretnek énekelni, személyük tulajdonképpen tökéletesen ismeretlen a nagyközönség számára, egyikük sem cserháti zsuzsa, zséda, vagy domingo, nem. ők egy nagyobb egész részei, ám ezen feladatukat még a hozzájuk hasonlóak közt is a legjobban végzik és ezért voltak ők a tévében, nem mások. szóval wow, ha láttok ilyesmi, szánjatok rá negyed órát, megéri. ja, a zenét meg, ugye, nem is kell részleteznem. harmóniák, szólamok, ilyesmi: technikailag (is) nagyon ott van.
...
ezt meg mindenkinek, aki szereti. :D (aki nem hallgatja végig, az nem ember)