alvási szokásaim, hm, nem a legjobbak. gondolom, nem kell különösebb magyarázat hozzá, lehet, hogy mormotáknak kéne tanfolyamot indítanom, jól megélnék belőle, munkahelyemen viszont ezt már kevésbé tolerálják, na de egy munkahely már csak ilyen, nem szeretik azt, aki elalszik, ha többször elalszik, azt meg nagyon nem. oly mértékben, hogy mikor fizetésemelésre kerül a sor, akkor az én nevem nem jut eszükbe. ez érthető. az is érthető, hogy szupervájzorom majdhogynem lehazugozott, mikor kérdőre vont ezen dolgok miatt, szó szerint " r., ezt nem csak én... senki nem hiszi el, hogy ennyiszer elalszol". khm. másképp fogalmazva tehát: r., ne hazudj? reggel nyolc óra. délután kettőkor -ó, a sors fintorai- kihírdetik a félévente adható fizuemelések boldog nyerteseit (nem kevés pénzről van szó, kérem szépen, 85ről 120ra ugrik a delikvensek alapja), persze én sehol, de akkor miért hangzik el annak az emberkének a neve, aki a vasárnap estéit (ilyenkor kezdjük az éjszakás hetet) rendszerint otthon tölti, és nem a melóhelyen? (a rendszerint annyit jelent, mint az én elalvásaim, kb).
ösztönzőleg. ez másnap hangzott el, mikor a csoprtvezető néhány mondatos magyarázatot fűzött mindehez. és akkor ne legyen gombóc a torkomban, legyen kedvem bejárni tovább koptatni a lábam nyolc órában, kövér visszereket nevelgetni beléjük, bla bla bla. sírhatnékom van, na.
vasárnap, október 16, 2005
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése