megtalálnak

a hétfő borzalmas volt. buszon ültem, mikor visszahívtak egy helyről, ahova elküldtem (szerintem nem túl fényes) önéletrajzom, de a zaj miatt negyed óra múlva visszahívomban maradtunk. hazudott. nem hívott vissza, én pedig úgy kerültem magam alá, amennyire csak lehet. hónapokig küldözgeted a jelentkezésket a szélrózsa minden irányába, aztán ha beüt valami, az is kicsúszik a kezedből, az utolsó pillanatban. el nem tudom mondani, hogy éreztem magam.
csütörtökön viszont ismét megtalált, hétfőn megyen interjúra. madarat, valaki?
persze elgondolkodtató, hogy az az önélterajz, amit három hete adtam fel, miért csak most került az illetékes kezébe (ötletek: ennyire sok a jelentkező. valakit már leteszteltek, nem vált be, én jövök, illetve mi, a többiek. naggggyon elfoglaltak.) hát, egyik sem túl bíztató, főleg attól félek, hogy ha elhagyom mostani állásom és az új valamiért nem jön be, akkor mi lesz....
iwiwen olyan emberkék jönnek, akikről évek óta nem hallottam semmit, most ismerősnek jelölnek, ezek szerint gondolnak rám, vagy csak véletlenül útjukba akadtam, olyan sokan vannak és olyan kevés az időm. gyökeres változásokra van szükségem. életmódváltás. koncepció.
áááá, már én sem hiszem el, amit ilyenkor kigondolok.
megöl ez a három műszak.
sírba viszem magam.
pedig most jól vagok.
...
ismét felfedeztem magamnak a szerepjátékot, a hétvégi bengezés gyógyír volt lelkemnek, talán parti is lesz nemsokára, ha valóban rendszeressé válna a dolog, az hatalmas előrelépést jelentene. most munchkinre gyúrok. schizo?
...
interjú hétfőn: árasszatok el tanácsokkal, ez valahol most nekem élet-halál kérdése, a legjobbnak kell lennem.
...
silkroad? 15. (16?) szint, gyilkolás minden mennyiségben, kár, hogy a többiekkel nem tudok egy idősávban bent lenni sosem :(
pedig akarnám, tényleg.