röviden

az interjú pocsékul sikerült, szerdán már fel is hívtak, hogy sajnos nem rám esett a választás, de felesleges volt, mert éreztem, éreztem én, hétfőn vigasztalhatatlan voltam, szóni sem lehetett hozzám, na mindegy. remélem, legközelebb jobb lesz.
legközelebb... höhh. mikor is? hónapok óta ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán visszahívtak.
kedden sikerült eladni az örökséget, fele az öregasszonynak ment, negyede-negyede meg anyámnak és tesójának. khm... az isten verje meg azt, aki kitagadja a saját gyerekeit az örökségből, azt meg még inkább, akinek több jutott jogos örökségünkből, mint nekünk.
azért ...hm... nem mondom, hogy megérte, de elégtételnek jó volt hallani, mikor a 70 és a halál közti aranyos, manóarcú aranka néni (akire mostanság csak mint riherongyra gondolok) azt találja tróger kocsisokat is megszégyenítő hanglejtéssel a telefonba, hogy:
- miért, bazdmeg, azt hiszed, hogy meghalok?
(reagálván ezzel azon mondatomra, hogy nekem van még vissza pár tíz évem, ellenben vele). hehehe.
na mindegy.
csütörtökön meg találkoztam kittyvel, megnéztük magunknak a héttörpe sörözőt, vagy mi az, jó hely, fent érdemes elücsörögni, de bizonyos mennyiségű alkohol után már a lefelé vezető lépcső életveszélyesnek tűnik, nem, nem ittam, de tényleg gáz a megoldás, menjetek be, nézzétek meg, igen, fizetnek, hogy reklámozzam őket, haha.
meg vettem munchkint.
majd holnap jól kipróbáljuk.
amúgy meg hitványak az emberek.
és most egy kis zene. rádió