volgyvideken es hegygerincen at...

az elmult ket het talan igy jellemezheto a legjobban, mind a hangulatom, mind a helyvaltoztatasaim tekinteteben. a munkahelyen megmaradtam, mig tomi nem, de nem tudom megmondani, hogy ki jart jobban. persze orulok, hogy van bevetelem, meg nem is nagyon tervezem ezt a helyet ideiglenesnel tobbnek, de neha ugy erzem, hogy meg ez is sok, foleg az elso heten, meg a masodik vegen, tehat tegnap, amikor is tudatosult bennem, hogy jovo hettol mar valoszinuleg nekem is kell mennem tulorazni, meg szombatok, meg hosszu pentekek... maskor meg nekilendul a lelkem es latom magam elott, ahogy beutazom a vilagot, mindenhol alkalmi, meg hasonlo munkakbol fogok elni, zoldsegesladakat pakolok a hajnali new yorkban, halaszhajon segedkezem valahol a tavolkeleten, vagy oceaniaban, fuvet nyirok sidney kerrtvarosaban... hogy aztan az angol fonok eleg kemeny fenyegetesere terjek magamhoz, miszerint ha nem lesz meg az 5000 lepedo negyig, akkor a gepen dolgozo mind a negyen mehetunk fel leszamolni muszak vegen. hat igen... minden kezdet nehez. hogy minek a kezdete, azt magam sem tudom. kezdek berendezkedni, megszokni es ez foleg az olyan aprosagokban nyilvanul meg, hogy van soszorom, cukortartom, radio es tv, hamarosan talan pc is kerul az asztalra... es egy fikarcnyival se tudom jobban, hogy meddig is gondolom ezt az egeszet, mint mikor kijottem. hogy hosszutavon lesz-e ara es mi (marpedig mindennek ara van), abba nem merek ugy igazan komolyan belegondolni, de a nyilvanvalo haszon mar jelentkezett a mult hetvegen. elotte par nappal kerdezte hugi, hogy es jarkalok-e erre-arra, en meg mondtam, hogy nem, minek, minden utca tomve van mezeskalacshazikokkal es nekem mar cukorundorom van, am szoget utott a fejembe, hogy ugayan mar, hiszen ez volt a terv, nem? hogy szabadidomben anglianezes. igy aztan mult szombaton nekilattam... de a mar egy kovetkezo poszt tortenete.