nem sokkal rá, hogy andi, brainoiz húga bartjával, eddie-vel lakást béreltek, ami jól néz ki és igencsak jó helyen, a belvárostól alig egy rövid sétányira van, már mentem is látogatni megegyezéses alapon és szinte azonnal szerelmes lettem. most, hogy egyre többet látok az országból, erősödik bennem a gyanú, hogy sikerült anglia legrusnyább városát megtalálnom. nem is maga a város, mert a nagy része kertváros, a maga jellegzetes zsebkendőnyi gyepkerjeivel és téglaházaival, ami csúny csak akkor tud lenni, ha kifejezetten ráfekszenek a témára, hanem a belső rész és a belváros, ami...hát na. szürke, jellegtelen és sokkal inkább elmenne valami posztkommunista kisvárosnak, talán németországban, volt ndk... szóval mehetnékem támadt. persze ez nem annyia egyszerű, mivel épp gazdasági válság van, (*) és mozdulni csak már meglévő munkahely esetén lenne esélyem, ám munkahely alig és ahogy a dolgok állnak lehet, hogy ha maradnék, az lenne a legjobb és örüljek, hogy van hol dolgoznom, satöbbi.
*ez a téma amúgy mókás, mert nagyjából az indexre korlátozódik mindennemű információforrásom (meg az asdába bemenvén a napilapok címlapjainak átfutására) és tapasztalatból tudom, hogy ami ott címlapon van, az kb. meg is felel a dolgok aktuális áttekintésének és erről az egész összeomlásról kb. tegnap óta kezdtek el komolyabban cikkeni, főcikk, meg ilyesmi... eddig szinte csak úgy érintőlegesen, háttérmorajként, ezzel szemben az itteni médiumok már hetek óta aggodalmasan nyomják, fáradhatatlanul, de ez valahol érthető, hiszen itt az emberek megtakarításairól beszélnek, otthon meg annak szinte totális hiánya a téma, ha. na meg a bolhacirkusz, persze, ami cirka 2000 km (és egy világnyi) távolságból, a kontinens jobbik feléről nézve mélységesen elszomrorító.
második látogatásom setét konspirációval indult, andi volt a tettestárs és brainoiz az áldozat, gondosan felépített cselszövésünk (melynek annyi volt a lényege, hogy sajnos nem tudunk találkozni, mert dolgoznom kell) jutalma, úgymond, egy igen döbbent arc lett :D
furcsa érzés volt azokkal sétálni a nagyvilágban, akikkel eddig csak otthon, ismerős környzetben, ilyesmi, némileg valószerűtlen. meg persze igencsak jó. és még nincs vége. ahhh. szeretem ezt az őszt. (az elkiabálás minősített esetét követem épp el).
*ez a téma amúgy mókás, mert nagyjából az indexre korlátozódik mindennemű információforrásom (meg az asdába bemenvén a napilapok címlapjainak átfutására) és tapasztalatból tudom, hogy ami ott címlapon van, az kb. meg is felel a dolgok aktuális áttekintésének és erről az egész összeomlásról kb. tegnap óta kezdtek el komolyabban cikkeni, főcikk, meg ilyesmi... eddig szinte csak úgy érintőlegesen, háttérmorajként, ezzel szemben az itteni médiumok már hetek óta aggodalmasan nyomják, fáradhatatlanul, de ez valahol érthető, hiszen itt az emberek megtakarításairól beszélnek, otthon meg annak szinte totális hiánya a téma, ha. na meg a bolhacirkusz, persze, ami cirka 2000 km (és egy világnyi) távolságból, a kontinens jobbik feléről nézve mélységesen elszomrorító.
második látogatásom setét konspirációval indult, andi volt a tettestárs és brainoiz az áldozat, gondosan felépített cselszövésünk (melynek annyi volt a lényege, hogy sajnos nem tudunk találkozni, mert dolgoznom kell) jutalma, úgymond, egy igen döbbent arc lett :D
furcsa érzés volt azokkal sétálni a nagyvilágban, akikkel eddig csak otthon, ismerős környzetben, ilyesmi, némileg valószerűtlen. meg persze igencsak jó. és még nincs vége. ahhh. szeretem ezt az őszt. (az elkiabálás minősített esetét követem épp el).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése